Azt veszem észre, hogy nekem már semmi sem jó mikor az időjárásról van szó. Jó ez így azért nem teljesen igaz, mivel az igazi tavaszi idő a kedvencem. De ez ami most van ez már nekem sok. Az elmúlt napok kánikulája, 30-35C° kikészített bennünket alaposan. Az orrunkat sem dugtuk szinte ki, már aki megtehette. Mert hát dolgozni azt kell. S a párom sofőr, hát nem irigyeltem az ablak mögött ülni egész nap. Főzni szinte fölösleges volt, mivel, úgyis a kutya ette meg, most még ő is csak nyammogva. Csak a víz csordogált mindenkinek a torkán. Még én is megittam a napi 2 liter folyadékot, én aki máskor alig iszom valamit. Tudom nem egészséges, de hát nem kívánom.
Viszont kimenni már már élet veszélynek tűnt ide bentről. Nem is akarta senki felvállalni a kinti munkákat. Még a medence is árválkodott az udvaron, az is nehezére esett az embernek, hogy leszedje a tetejét. A lakás besötétítve, s még így is forróság. Huzatot lehetetlen csinálni, mivel még csak szellő sem volt, nem szél. Este mikor felfrissült az idő akkor megjelentek a szúnyog barátaink, s erőteljesen kóstolgattak bennünk, így éjjel meg vakarodhattunk. Kenni tiszta fölösleg magunkat szúnyog ellen, mivel szerintem már immúnisak a szúnyogok ezekre a szerekre.
Bezzeg ma!!!!!!!!! Ma viszont végre felfrissült a levegő, de az örömünk csak 1-2 órát tartott, mivel jött a vihar, s a lehűlés, s 15C° mutat a hőmérő július közepén, kora délután. Szóval ugyanúgy ülünk a lakásban, kimenni nincs kedve senkinek a locsogó esőben. Szenvedünk idebent nyár közepén. Na jó ez legalább alkalmas egy kis varrogatásra. s blog olvasásra, mivel az elmúlt héten hanyagoltam, egyrészt gyönyörködtem az unokámban, ki szintén megszenvedte ezt a forróságot. Másrészt az energiám tartalékon volt a napokban.
Panti
