Ma sikerült befejeznem ezt a gobelint. Még ősszel a váll műtétem előtt kezdtem neki, a mérete miatt nem igazán tudtam varrni sokáig, nem tudtam megtartani a keretet, de végre elkészült. A kisebbik lányom választotta, az övé is lesz, most már csak keretre vár. Irtó jó érzés, hogy a gyermekeim kivétel nélkül értékelik a munkáimat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Látom, még nincs rendszeres látogatód, "Vállalom" az elsőséget.
VálaszTörlésÜdvözlet a blogomba:-)))
Gratula az unokához, nekem három fiú és egy lány unokám van. Tudom milyen boldogság Nagyinak lenni.
nagyon szép munka,
VálaszTörlésehhez is gratulálok:-)))
Lonci, kösz a kezdeményezésed.
VálaszTörlésA kisunokát már nagyon várom.
Ó, de szép!!!
VálaszTörlés