Édesapám emlékére. ma 32. év nélküle... Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek,melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)
